Puszi,Wiwii.xx
~Hanna szemszöge~
Száz éve rettegek, félek a találkozástól.Hosszú ideje nem láttam őt, nem merek a szemébe nézni. Én tettem azzá, én tettem egy szörnyé, olyanná mint amilyen én vagyok.Ő a testvérem, a gyávaságom úrrá lett rajtam, nem tudtam elképzelni az életemet nélküle. Az 1900-as években együtt nevettünk, jártunk bálokba, minden más volt, minden sokkal szebb, jobb. Ez a múlt, a jelen számomra folyamatos rettegés. Üldöznek és csak egy ember tudna megvédeni, nem más, mint Zayn ő az egyetlen aki segítene rajtam.116 éves kamasz lány vagyok, ezt nem mindenki mondhatja el magáról, 99 éve vagyok vámpír, ebből legalább 50 évet meneküléssel töltöttem. Egy igazi ragadozóvá váltam, a vér illata nagy hatással van rám. Mikor megérzem az ízét, az olyan, mintha a mennyben lennék, a csúcson, mámoros érzés tölt el, nem bírok leállni. Én se akartam ezt, csak úgy megtörtént akaratom ellenére, próbáltam kontrolálni magam de nem ment, én változtattam át őt, azt a személyt akinek sose akartam ártani. Ő megérdemelt volna egy normális életet, de én nem..
~1917~
- Hanna állj le most! - szólt Zayn miközben hátrált.
Még utoljára megpróbáltam kontrolálni magam, egy kis emberség maradt bennem, azzal küzdöttem a vámpír énemmel. A szörny győzött. Az éhség úrrá lett rajtam, nem a testvéremként tekintettem rá, nem Zayn állt előttem hanem a vacsorám, vagyis állt volna, ha nem futott volna el.
- Semmi esélyed! De szeretem a műsoros étkezést - elmosolyodtam majd érzékszerveimet használva, kerestem a bátyámat.
Nem rossz egy amatőrtől - gondoltam, majd az egyik fa mögött rátaláltam. Mély levegőt vettem majd tekintetemet a rémült fiúra irányítottam - innentől már nincs megállás, sőt eddig se volt. Lassan közeledtem felé, szemem elsötétedett, agyaraim csak úgy csillogtak a holdfényben.
- Ez nem te vagy! - nézett rám könnyektől csillogó szemekkel.
- Ó, dehogynem! - majd beleharaptam a nyakába.
Éhségemet nem csillapítottam, minden porcikám ellenállt, de elengedtem. Nem ölhetem meg! Nem vagyok gyilkos! Szinte már haldokolt, beleharaptam az ütőerembe, majd a szájához tettem. Megitattam a véremből, majd elájult, én pedig hazavittem.
Egész éjjel virrasztottam mellette, hogy fel kel -e, vagy már késő és ténylegesen megöltem az egyetlen olyan családtagomat, aki még szeret.
